Csendes felmondás
Csak azt tenni, amit egy szerepkör szigorúan megkövetel, anélkül, hogy azon felül és túl teljesítene.
A csendes felmondás azt írja le, amikor a munkavállalók úgy döntenek, hogy csak azt teszik meg, amit a munkakörük formálisan megkövetel, és elutasítják azt az extra, önként vállalt erőfeszítést — a túlórázást, a további feladatok vállalását, az extra mérföld megtételét —, amelyet sok munkahely mára elvár. A név ellenére ez nem felmondás.
A kifejezés azért vált népszerűvé, mint a határok kijelölésének és a munka–magánélet egyensúlyának védelmére szolgáló rövidítés, különösen a világjárvány után. A munkáltatók számára az elköteleződés hiányát, a tisztázatlan elvárásokat, a kezelhetetlen munkaterhelést vagy azt jelezheti, hogy a többleterőfeszítést nem ismerik el.
A quiet quittinget nem fegyelmi kérdésként, hanem inkább arra való ösztönzésként érdemes kezelni, hogy megvizsgáljuk az elköteleződést, a terhelést és a jutalmazást. Az őszinte egyéni beszélgetések, a méltányos elismerés és a reális szerepkialakítás sokkal jobban kezelik a kiváltó okokat, mint a nagyobb erőfeszítésre gyakorolt nyomás.
